Kérek mindenkit, hogy akivel az enyémhez hasonló eset történt, ossza meg velem. Ha elég sok hasonló ügy előkerül, talán együttesen hatékonyabban lehetne a hivatalokat, hatóságokat a rájuk is vonatkozó törvények betartására kényszeríteni!

2014. szeptember 17-én motorkerékpár baleset történt a VIII. ker (fontos részlet!) Rákóczi út és Márkus Emília u. sarkán. A baleset sértettje a fiam volt, a balesete az én tulajdonomban álló motorkerékpárral történt.
(A baleset részleteiről nem írok, a bloggal összefüggésben irreleváns; de ami az ügy menetét befolyásolta, azt a tényt megemlítem.)
A balesetet követő 30. napot kivártam, ekkor érdeklődtem a VIII. kerületi rendőrkapitányság helyszíni szemle alosztályánál. Ott azt a választ kaptam, hogy várnak a mentőszolgálat által kiadandó dokumentumra.
(Mivel nem vagyok a hasonló ügyek pontos ügyvitelében jártas, a dokumentumok pontos neveit nem ismerem, ill. amit a telefoni érdeklődéseim alapján megtudtam, igyekszem pontosan leírni. Ebben az esetben, mivel — szerencsére — a fiamat komoly sérülés nem érte, a kivonult mentőnek nem kellett sérülést sem ellátnia, a rendőrség által ún. "ambuláns lap"–ként említett dokumentumról van szó.)
Felhívtam a mentőszolgálatot, ahol közölték, hogy éppen az előző napon érkezett vissza aláírva a jelzett dokumentum, napokon belül postázzák a rendőrség felé.
Vártam november 16–ig (további 3 hét!), és érdeklődtem az ügy állásáról a VIII. ker. helyszíni szemle alosztálynál. Ott arról tájékoztattak, hogy az aktát a VII. ker. Igazgatás rendészetre küldték át, valószínűleg tévedésből, mivel a baleset egyértelműen a VIII. kerületben történt.
Másnap érdeklődtem a VII. ker. igazgatás rendészetnél, ahol azt a választ kaptam, hogy november elején kapták meg az ügyet, november 11.-én hoztak egy ügyáthelyezési határozatot. A kapott tájékoztatás szerint meg kell várnom, hogy valamelyik fél nem nyújt-e be panaszt az ügyáthelyezés ellen; s a panaszbenyújtási határidő a kézhezvételtől számított 8 nap. A határozatot november 18.–án vettem kézhez.
(Bevallom, nem világos, miért van szükség bármely érintett fél egyetértésére ahhoz, hogy a hatóság az általa elkövetett hibát — nem az illetékes ügykezelő kijelölése — kijavítsa.)
December 4.-én érdeklődtem az ügy állásáról. Többszöri telefoni érdeklődés alapján kiderült, hogy november 29.-én érkezett vissza az utolsó tértivevény, ezért még 1 hetet várnak az esetleges fellebbezés beérkezésére, és csak az után (a jogerőre emelkedés után) küldik az ügyiratot vissza a VIII. kerületbe.
(Megint csak zárójeles megjegyzés: egy szóban elhangzott utalás szerint azért került a VII. kerülethez az akta, mert az esetleírás szerint a vétkes jármű a VII. kerületi Klauzál utca felől érkezett a baleset helyszínére, a VIII. kerületbe. És ugyebár a kerület határa a baleset helyszíne szerint Rákóczi út felezővonala.)
December 15.-én érdeklődtem a VIII. ker. Ig. R. osztályon. Az ügyintéző közölte, hogy „talán már ide került, de kell 1 hét, míg az akta a postázóból az ügyosztályra kerül, és további 1-2 hét, míg iktatják.Karácsony előtt még érdeklődhetek.”
2015. január 26.-án telefoni érdeklődésemre a VIII. kerületi r.k. szab. sértési előadója közölte, hogy a határozat megszületett, de „Címzett ismeretlen” jelzettel az ügyirat visszaérkezett hozzájuk. Kérdésemre, hogy amennyiben a határozat címzettjének címe ismeretlen, mi a Rendőrség eljárásrendje, azt a választ kaptam, hogy mintegy fél évig, évig (sic!) kutatják a fél elérhetőségét, és csak utána zárják le a ügyet.
Mivel a helyszíni kárbejelentőn a másik fél telefonszáma megvolt, azon kerestem Őt. A másik fél elmondta, hogy — amint azt a helyszínen az intézkedő rendőrökkel közölte — a bejelentett lakcímén nem, hanem az általa akkor megadott címen érhető el; a levelezési címét nekem is megadta; egyúttal felhatalmazott, hogy a címet közöljem a rendőrséggel. Azt is hozzátette, már ő is unja, hogy nem született még határozat.
A levelezési címet bediktáltam a szab. s. előadónak, aki megköszönte, és tájékoztatott, hogy haladéktalanul küldi az általam megadott címre az iratot. Én — biztos, ami biztos — írásban is elküldtem a telefonon közölt címet.
(Rendkívül sajnálatosnak tartom, hogy a rendőrség nem használja fel az összes rendelkezésére álló információt. Ha egyszer jegyzőkönyvbe mondta az egyik érintett, hogy a
levelezési címe bármely oknál fogva eltér az állandó bejelentett lakcímétől, akkor a rendőrség ezen adatot miért nem használja fel.)
Február végén telefonon érdeklődtem az ügyintézőnél, aki elmondta, hogy a másik fél meghallgatási kérelmet terjesztett elő.
Március 13.-án levelet írtam a VIII. ker. Rendőrkapitányság vezetője részére, melyben azt kértem tőle, hogy tájékoztasson az ügyem állásáról. A levelemre március 17.–én elektronikus választ kaptam, melynek tartalma gyakorlatilag megegyezett a telefoni tájékoztatással. Április 2.– keltezéssel nyomtatott választ is kaptam, melyben gyakorlatilag megerősítik az előzőekben leírtakat.
Május hó végén kaptam még egy levelet a kapitányságtól, melyben hosszasan ecsetelték azt, hogy az ügyben minden a törvényes rend szerint történik.
2015. április 2.-án hozták meg a határozatot, mely május 17.-én emelkedett jogerőre, s a Fiam, mint a baleset sértettje, június 29.-én vett kézhez.
(Itt megint egy zárójeles megjegyzést kell tennem. Miért volt szükség 45 napra a jogerőre emelkedéshez, majd újabb 42 napra a kézbesítéshez; bár arról nincs információm, hogy a
fiamhoz eljuttatott értesítés, és a postai átvétel között hány nap telt el; de az nem lehetett több 1 hétnél.)

Az ügyben az Állampolgári Jogok Biztosa felé (közismertebb nevén az Ombudman) közérdekű bejelentéssel éltem, melyben kértem, vizsgálja meg, hogy a határidőket jogszerűen lépték-e túl a hivatalok.
"Kérem az Állampolgári jogok biztosát, vizsgálja meg, hogy az alábbiakban részletesen bemutatott esetben az érintett hatóságok mennyiben tartották be a rájuk nézve kötelező határidőket, és ha nem így történt, akkor ezen határidő mulasztások indokoltak voltak-e. Kérem továbbá, vizsgálja azt is, hogy az ügy szerinti eljárásra vonatkozóan helyes jogszabályokat alkalmaztak–e a hatóságok, ill. azokat helyesen értelmezték–e?"
Az ombudmann határozaban közölte, hogy ügyem nem közérdekű, így érdemben nem is foglalkozott vele.